Utálom azt amikor a semmiből tűnsz elő és felkorbácsolod a múltat amit már eltemettem, nem kértem számlát se semmi féle magyarázatot, egyszerűen elfogadtam hogy kész ennyi volt, egy-két kósza szombat este. De mintha mi sem történt volna és megjelensz ezt utálom. Rohadj meg. És ami a legszánalmasabb hogy nem tudok rád haragudni. És újra elkezdek rád várni, ami a legrosszab amit tehetek. Mert én neked rohadtul nem voltam fontos. És nem is vagyok, csak talán az egyik "kontakt" leszek a másik nemmel. De ez mostmár egy másik nem lesz mint eddig. És önmagammnak ellentmondva fogok nem visszatáncolni hozzád, ugyanakkor amikor feltűnsz a szívem kiugrik a helyéről. De talán csak azért élvezem a veled eltöltött időt, mert annyira elérhetetlen vagy, és tudom hogy soha nem leszel teljesen az enyém, soha nem fogsz szerelemből szeretni és talán én sem, mert nem engedi az eszem és te sem. Szóval amig az eszünkkel szeretünk addig ne várjuk hogy elszállhatunk úgy igazán.
A főtárgyas kiakadásokról nem is beszélve, de ezek általánosak és már meg se kottyannak.
amikor a kiakadás környékez
2008.05.06. 22:29 JuttAuror
1 komment
Címkék: lélekszarság
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kendra.blog.hu/api/trackback/id/tr43457498
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
libcse 2008.05.08. 03:03:49
erre csak annyit,hogy no comment..holnap hívlak.
